(Funk Pál, Budapest, 1894. január 31. - Budapest, 1974.)
Funk Pál, művésznevén Angelo a XX. századi magyar fotóművészet
egyik meghatározó alakja, fotóművész, filmoperatőr és divattervező.
Olasz művészcsaládból származott, dédapja, Alessandro Angelo,
a bécsi Hofburg freskóinak alkotója.
Carl Bauer müncheni festőiskolája után a legnevesebb németországi,
londoni és párizsi műtermekben tanult és dolgozott. Budapesten
Székely Aladár műtermében első segéd volt. 1926-tól a Royal
Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több
mint száz díj, oklevél tulajdonosa. 1945 után a MADOME egyik
vezetője volt, 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége
alapító tagja.
1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervezőként dolgozott.
1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre
volt. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro-Goldwyn-Mayer
filmjeiben dolgozott (Rex Ingram, Erich Rohmer, Fritz Lang
mellett).
1919-től önálló fényképész műterme volt Budapesten, majd
Párizsban, Nizzában és németországi városokban is. Műtermes
fényképészként közel 450 000 embert fényképezett le, a mondén
világ első számú fotográfusának számított. Fényképei a legrangosabb
kiállításokon szerepeltek, és számos nemzetközi díjat nyert
velük. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte,
hetvennél több előadást tartott a modern fotóművészet esztétikájáról,
a portré- és aktfényképezésről.
Budapesti műtermét 1951-ben államosították. Ekkortól a Budapesti
Fényképészek Kisipari Termelő Szövetkezetében (a későbbi
FÉNYSZÖV-ben) dolgozott. Jelentős volt szakmaszervező és
szakmai képző szerepe.
Korai képeire a festői stílus jellemző. Nagyméretű brómolajnyomatainak
nagy része a Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdonában található.
Később kísérletezőbbé vált, különféle torzításokkal, kémiai
manipulációkkal a szuggesztív képek felé fordult, majd ezt
követte egy tárgyilagosságra törekvő, realista korszaka.
Idős korára elfordult az emberektől, és a tárgyak, anyagok
apró részleteiből kibontakozó, elvont formák és fényhatások
absztrakciói váltak a fő témájává
(forrás: Kincses Károly + www.artportal.hu + Wikipédia)
